White noise --- Fehér zaj | Patrícia KALICZKA

(Kérjük, görgesse le a magyar nyelvű sajtóanyaghoz. Köszönjük.) ’Three years ago around half past eight I was on the first floor of a building estate in Újpalota when sober, I felt a thrill of revelation imagining myself experiencing the fourth dimension. I imagined everything happening simultaneously: at a certain corner of the space the appearance of forms in the past, present and future are synchronous, looming on each other. Looking out the window you see carriages going around the yurts in the park under dinosaurs’ feet. The snow, the bone remains and the grass of the steppe crackle under their feet at once, while the Triassic ocean waves and the wind blows sand in Thomas Mann’s face. All space segments contain information about the whole like a hologram.’ The paintings of Patrícia KALICZKA reflect on the permeability of the world’s spatial and temporal situation. The sometimes glazy or compact picture plains, objects or figures are details of the same space but various times. The picture itself is an attempt to catch the substrate’s constant spatial flow by painterly tools. The substrate of an imperial leather armchair turns into dust, ocean current, dog hair, china figurine, mural fragment and white line. The piled up layers of paint can be interpreted as a certain space segment which carries different information depending on the time when it is manifested. White noise is a sound that can be found all over the Universe. It holds all the frequencies to the same extent and with the same strength. To our ears, the infinite variety of differing qualities equalizes in a hollow but at the same time sharp whizz. Similar to this, there’s no hierarchical relationship among the different layers and elements. There’s a lack of focal point and any other approach that helps the linear narrative. Instead, there is co-ordination: on the painting Apollo finds the Golden Ratio the replica of the Apollo-head study has the same significance as the upper corner’s pallid tree, the Golden Ratio diagram or the white stripe occupying the one fifth of the painting. Like The second Metamorphoses of the Spirit of Alexander the Great, there’s no difference among the outlined transparent charcoal lion, the tripling woman portrait of Delacroix and the background’s reed and waterfall. A timeless visual multicultural experience is born where the artistic elements, the abstraction and figure, foreground and background, line and colour spots become co-ordinated and equivalent. Patrícia KALICZKA was born in 1988 in Balassagyarmat, Hungary. She graduated from the Painting Department of the Hungarian University of Fine Arts in 2013. Besides the Unicredit Scholarship she also won the Esterházy Art Prize and the Béla Gruber Prize in the very same year. She received the Gyula Derkovits Scholarship in 2014. - "Három éve, úgy fél kilenc fele, egy újpalotai paneltömb első emeletén, józan állapotban hasított belém egy kép arról, hogy hogyan tapasztalnám a negyedik dimenziót. Úgy képzeltem el, mint amikor minden egyszerre történik: a tér egy bizonyos szegletében a valaha megjelent, az éppen most megjelenő és a jövőben lehetségesen megjelenő formák egyidejűleg, egymáson átderengőn vannak jelen. Kinézel az ablakon, és a dinoszauruszok lábai alatt lovaskocsik kerülgetik a jurtákat a parkban, lábaik alatt egyszerre ropog hó, csontmaradvány és a sztyeppék füve, fejük felett egyszerre hullámzik a triászkori óceán és fújja a homokot Thomas Mann arcába a szél. A tér minden pontja, a hologramhoz hasonlóan, információt tartalmaz az egészről." KALICZKA Patrícia képei a világ térbeli és időbeli helyzeteinek átjárhatóságára reflektálnak. A hol lazúros, hol tömör képsíkok, tárgyak vagy figurák egyazon térnek eltérő időből való részletei; a kép maga kísérlet az anyag térben történő folyamatos áramlásának a festészet eszközeivel való megragadására. Egy imperial bőrfotelből az anyag porrá, aztán piros színné, tengeri áramlattá, kutyaszőrré, kínai porcelánfigurává, freskótöredékké, fehér vonallá alakul. Az egymásra halmozott festékrétegek a tér egyazon pontjának más-más időben manifesztálódó, más információt tartalmazó síkjaiként is értelmezhetőek. A fehér zaj olyan hang, mely az Univerzum minden pontján megtalálható. Benne minden frekvencia egyenlő mértékben, azonos erősséggel van jelen. Fülünk számára a különböző minőségek végtelen változatossága egyenértékű tompa, de ugyanakkor éles zúgássá egalizálódik. Ehhez hasonlóan, a különböző rétegek és képelemek között sincs alá-fölé rendelési viszony. Hiányzik a fókuszpont, vagy bármiféle lineárisan haladó történetet elősegítő megközelítés. Ehelyett mellérendelés van: Apolló megtalálja az aranymetszést című képen Velázquez Apolló-fej tanulmányának másolata ugyanakkora jelentőséggel bír, mint a bal felső sarok halványan odakanyarintott fája, az aranymetszés-ábra, vagy a kép egyötödét betöltő széles, fehér sáv; ugyanígy nincs különbség Éva látomásában a szénnel csak körvonallal jelzett áttetsző oroszlán, Delacroix megtriplázott nőportréja, a háttér nádasa és a vízesés közt. Időben korlátlan vizuális ?multikulturális? élmény születik, melyben egymás mellé rendelődnek és egyenértékűvé válnak a képzőművészeti elemek, absztrakció és figura, előtér és háttér, színfolt és vonal. KALICZKA Patrícia 1988-ban született Balassagyarmaton. 2013-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán (mestere Gaál József) szerzett diplomát. Az Élesdi Művésztelep Egyesület, az FKSE és a MAMÜ tagja.