Montage --- Montázs

(Kérjük, görgesse le a magyar nyelvű sajtóanyaghoz. Köszönjük.) The term closing exhibition of VILTIN Gallery intents to present four significant artistic attitudes as well as the modus of capturing the present through the works of four artists. The works of Anna TIHANYI (1979) are characterized by descriptive, narrative thinking, as if we watched the stills of a movie. Her figures moving on the verge of reality and fiction suggest action in their movelessness, alluding to the story?s antecedent and sequence. Her actors, placed in a harmonious interior transmit energy and tension, concentrating the attention even more on them. The series Hommage á Lichtenstein was inspired by the well-known pop-art artist. The paraphrases of Tihanyi were formed along personal attachments where she pursues the typical pop-art attitude with concrete similarities. The handwritten text bubbles play an important role in her photographs, creating a double meaning. Firstly, evokes the era of the artist, secondly shuffling her personal opinion to the border of fiction and reality. Sári ZAGYVAI (1984) searches for the possibilities of posterior intervention on photographs: how long is it possible to have the illusion of reality, when does the observer unequivocally notice the distortion of reality? With repetitive motifs, sequences she builds her artificial photographical world. The exhibited landscape fragments thematically recall the environment?s cyclicality, thus enhancing the question?s reason for existence - how defined is the repetition of nature? Miklos GAÁL (1974,FIN) searches for the reality of natural sciences, observes the events, highlights and seizes important or trivial scenes. He observes his surroundings excluding any premeditated or learned purpose, perception. With his works he points out the unique interaction between the states of the observer and observed. He brings the attention to the relation observer?s conscience and reality: in scientific sense, he defines the vision and reality according to principles of quantum mechanics. His exhibited works show the three iconic angles of our age that suggest in a certain sense ethical, social issues and point further than the vision itself. The works of Gábor KEREKES (1975) reach beyond their concrete dimensions and obtain their final form and meaning through adapting to the features of the exhibition space. Kerekes reconsiders the press images released in pop culture: composing of waste and recycling are primal segments of his ars poetica. After the collection process, he builds his images like the cubist or dadaist ancestors. The avantgarde attitude has not changed but the subjects. His compositions are linked closely to nowdays? reality or on the contrary: to the sparkling life-affirmation of party culture or the surreality built upon the idea of a more sustainable world populated with zeppelins. - A VILTIN Galéria félévzáró kiállítása négy alkotó munkáján keresztül mutat be négy meghatározó művészi attitűdöt, a valóság megragadásának módozatait. TIHANYI Anna műveit a leíró, narratív gondolkodás jellemzi, mintha egy film kimerevített kockáit néznénk. A valóság és a fikció határán mozgó figurái a maguk mozdulatlanságában is cselekvést sugallnak, utalva ezzel a történet előzményére s magára a folytatásra is. Harmonikus környezetbe helyezett szereplői feszültséget, energiát sugároznak, ezzel is a rájuk eső figyelmet koncentrálva. Hommage á Lichtenstein sorozatát az ismert pop-art művész munkái inspirálták. Tihanyi parafrázisai egy-egy személyes kapcsolódási pont mentén alakultak ki, ahol a konkrét hasonlóságokkal a jellegzetes pop-art attitűdöt folytatja. Képein fontos szerepet játszanak a saját kézírással készített szövegbuborékok, amellyel kettős utalást hoz létre. Egyrészt megidézi a művész korát, másrészt a tipizált valóság és képzelet határára becsempészi személyes véleményét. ZAGYVAI Sári a fényképen való utólagos beavatkozás lehetőségeit keresi: meddig tartható fent a valóság illúziója, mi az a pont, amikor a néző számára egyértelművé válik a valóságtorzítás? Az ismétlődő motívumok, szekvenciák segítségével építi fel mesterséges fotografikus világát. A kiállított tájrészletek tematikusan is a környezet éves periodikusságára, ciklikusságára utalnak, így erősítve a kérdés létjogosultságát ? mennyire definiálhatóan ismétli a természet önmagát? Miklos GAÁL (FIN) a természettudományos valóságot keresi, megfigyeli a történéseket és kiemel, rögzít fontos vagy egészen triviális jeleneteket. Az előre megfontolt, tanult szándékot, percepciót kizárva szemléli környezetét. Műveivel rámutat a megfigyelő és megfigyelt közötti állapot egyedi kölcsönhatásaira. A megfigyelő tudata és a valóság közötti relációkra hívja fel a figyelmet: tudományos értelemben a kvantummechanika elveinek megfelelően definiálja a látványt, a valóságot. Kiállított munkái is korunk három jellemző ikonikus megfigyelési szemszögét mutatják meg, amelyek bizonyos értelemben etikai, társadalmi kérdéseket is felvethetnek, s túlmutatnak a látás, a látvány puszta kérdésén. KEREKES Gábor munkái túlnyúlnak valós kiterjedésükön és a kiállítótér jellegéhez adaptálva nyerik el végső formájukat és értelmüket. Kerekes használt, a populáris kultúrában publikált sajtófotókat gondolja újra: a hulladékokból való építkezés, újrahasznosítás (recycling) alapvető része művészi ars poetica-jának. A gyűjtést, a rátalálást követően kubista, dadaista elődeihez hasonlóan építkezik. Az avantgárd attitűd nem változott, csak témái. Kompozíciói szorosan kötődnek napjaink realitásához, vagy épp ellenkezőleg: a partikultúra pezsgő életigenléséről, vagy egy léghajókkal benépesített fenntarthatóbb világ ideáján építkező szürrealitáshoz.